2011 május 15. | Szerző: Einsamkeit
“Szűk ítélet, híg velő, sok szó, kevés tett, sem egy tanácsadó, egy tanács sem, sok theoria,
kevés praxis; számtalan szakács, sós leves, elég eszme, elégtelen ítélet, számon túli javasló,
számon aluli végrehajtó; több parancsoló, mint szófogadó; számosb oktató, mint tanuló, több
hiúság, mint büszkeség; csupa szív és csupasz ész, tágabb önszeretet, mint ön- és
körülményismeret, más szemében mindig gerenda, magunkéban soha szálka sat. sat.”
2011 május 15. | Szerző: Einsamkeit
“A szavak-akár a levelek,
ahol túl sok susog,
az értelem gyümölcsét
ritkán találhatod.”
(Alexander Pope)
2011 május 15. | Szerző: Einsamkeit
“Ezért nehéz, gyönyörű, elviselhetetlen és csodálatos az életünk, mert egyszerre szövi a fény és a sötétség, az önzés és az áldozat. Azt hiszem, itt kezdődik a szeretet. Amikor rádöbbenünk arra, hogy életünk sokszereplős játék – melyben nemcsak mi vagyunk főszereplők – mindenki az! Ez a nagy fölismerés! Ha megszeretsz egy nőt, egy barátot, egy kóbor macskát vagy egy beteg diófát a kertedben, azonnal főszereplővé nő a szemedben. Hirtelen nagybetűvel írod magadban a nevét. Ezért nehéz, gyönyörű, elviselhetetlen és csodálatos az életünk, mert egyszerre szövi a fény és a sötétség, az önzés és az áldozat.) Azt hiszem, itt kezdődik a szeretet. Amikor rádöbbenünk arra, hogy életünk sokszereplős játék – melyben nemcsak mi vagyunk főszereplők – mindenki az! Ez a nagy fölismerés! Ha megszeretsz egy nőt, egy barátot, egy kóbor macskát vagy egy beteg diófát a kertedben, azonnal főszereplővé nő a szemedben. Hirtelen nagybetűvel írod magadban a nevét.”
(Müller Péter – Örömkönyv)
2011 május 15. | Szerző: Einsamkeit
“Ahogy a falombok,
ha elmúlik a szélvihar,
„elfelejtik” süvítő üvöltésüket,
s újra szelíden susognak a napsütésben,
úgy felejti el aljas magatartását az ember,
akin átsüvített a korszellem pusztító vihara.”
(Müller Péter – Varázskő)
2011 május 15. | Szerző: Einsamkeit
“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!” Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”
—– Müller Péter —–
2011 május 15. | Szerző: Einsamkeit
“Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.”
— Müller Péter
2011 május 15. | Szerző: Einsamkeit
“Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!… A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget – de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!”
— Müller Péter —
2011 május 15. | Szerző: Einsamkeit
“Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
— Ady Endre —
2011 május 15. | Szerző: Einsamkeit
“Minden élet egy vállalkozás. A sors ott bukkan föl, ahol az élet problematikussá válik. Megoldása pedig azért nehéz, mert az ember nem hoz magával kész mintákat, munka közben kell fölfedeznie magában azokat az új erőket és lehetőségeket, amelyekkel a helyzetét megoldja. Minden élet új kaland. Egy olyan külső-belső őserdő meghódítása megművelése, amelyet most fedezünk föl először. Eddig nem ismertük. Maga a probléma is azért bukkant föl, mert még tudatlan és tapasztalatlan lélekrészünk magára idézte. Belevont bennünket egy történetbe, amelynek nem ismertük a végét. Nem tudtuk, hogy ez a kaland milyen következményekkel jár. Most majd megtudjuk. És többek leszünk tőle. Gazdagabbak, tapasztaltabbak, érettebbek. Sötét lélekrészünk felfényesedik általa. Ezen a ponton kissé „megvilágosodunk”. Ez életünk minden örömének és főleg szenvedésének értelme. De csak akkor találjuk meg, ha nem menekülünk ki belőle. Ha magunkra vesszük, vállaljuk- és megoldjuk.”
— Müller Péter —
2011 május 15. | Szerző: Einsamkeit
“Minden szakma összeesküvés a laikusok ellen.”
(G. B. Shaw)
Oldal ajánlása emailben
X